Az elmúlt évek során sok könyv megfordult a kezemben. Vajon meg lehet ismerni a gyakorlatorientált vizuális kommunikációt vagy a fotózást könyvekből? A listában a témához kapcsolódó kedvenc könyveimet találjátok meg. Erősen szubjektív ;).

Bo Bergström: Bevezetés a vizuális kommunikációba
Kulcsszavak: vizuális kommunikáció, tankönyv, magyar nyelvű

Ez a nem véletlenül színgazdag könyv nem csak a külseje miatt érdemes a fellapozásra. A marketing, reklám, kreatív tervezés területére vágyók egyik biztos alapműve, mivel a kommunikációs stratégia mellett a designról az üzenetről is sok szó esik. Nekem a színekkel kapcsolatos fejezet a kedvencem és pont azért mert a könyv közérthető, nem különböző elméletek útján kívánja megmutatni a hatékony vizuális kommunikáció elemeit, hanem számos gyakorlati példán keresztül.

Piotr Sztompka: Vizuális szociológia
Kulcsszavak: szociológia, vizualitás, fotográfia, fotóműfajok, tankönyv

A kétezres évek végén a PTE a Gondolat Kiadóval együttesen egy könyvsorozatot indított Kommunikáció- és kultúratudományi tanulmányok címmel. A sorozat egyik darabjaként olvasható a lengyel szerző Vizuális szociológia című munkája is. Ha érdekel minket a fényképészet, a szociológia vagy az antropológia ez a könyv biztosan tetszeni fog nekünk. Hihetetlenül szemléletesen szedi össze a szerző azt, hogy milyen dolgokat figyelhetünk meg kizárólag képek által. Megismerhetjük a társadalom hozzáállását a fényképezéshez, valamint egy tréning segítségével a vizuális képzeletünk is növelhetjük. Ez a könyv egy instant kedvenc!

Budapest elhagyatott helyei közül számos hely a nyilvánosság elől elzárt, néhány helyet pedig filmforgatásokra vagy kreatív fotózásokra használnak.
Íme 7 fotó, amely az elhagyatott Budapest egy szeletét mutatja be.

A képek Újpesten és Kőbányán készültek.

AA dagerrotípia volt az első széles körben használt fényképészeti eljárás. A 19. század csodájából több tízezer darab készült Magyarországon. A régi nyersanyagok élettartama azonban a végéhez közeledik. Mi lesz a sorsa az első fényképes emlékeinknek?

A dagerrotípia nem volt egy olcsó fényképkészítési eljárás, és gyorsnak sem nevezhetjük mai szemmel. A képeket akár több percig kellett exponálni, portré esetében ez azt jelentette, hogy a fotóalanynak mozdulatlanul kellett állnia/ülnie hosszú időn keresztül. Pislogni azért lehetett, mivel a hosszú expozíciós idő alatt a szem többnyire nyitott állapotban volt, így a képeken a szem is kivehetővé vált. A dagerrotípiát számos más eljárás váltotta fel, - mindig jött egy gyorsabb, jobb, olcsóbb, könnyebben reprodukálható technika. Dagerrotípiákat 1860 körül még készítettek, ezután a fényképész mesterek is váltásra kényszerültek.
Magyarország történelme szempontjából nagyon fontos az a húsz év, amikor ez a fényképészeti eljárás a fénykorát élte. Az 1848/49-es szabadságharc alakjai, a hozzá köthető fényképes dokumentációk csakis dagerrotípiával készülhettek. A Magyar Nemzeti Múzeum is mutatott már be kézzel, aprólékos munkával készült restaurált dagerrotípiát, de ilyen felvételről ismerjük Petőfi Sándor kinézetét, valamint Kossuthról is maradt fent restaurálható felvétel, amelyet nem is olyan régen mutattak be.

A szakértők szerint ma már nagyon ritka, hogy korabeli dagerrotípia kerül elő, még ritkább az, ha olyan személy/esemény látható a képen, amely közérdeklődésre adhat okot.
1839-1860 közt több tízezer dagerrotípia készült hazánkban, a legtöbb felvétel azonban már az elmúlt száz évben megsemmisülhetett. A nyersanyag egyébként nagyon kényes: tárolástól függően előbb-utóbb kicsapódik a rajta lévő ezüst-oxid, valamint a kép folyamatos sötétedése is megfigyelhető lesz. 
Ma ha valahonnan előkerülne egy ilyen tárgyi emlék - valaki padlásáról, pl. - akkor még ha csekély eséllyel is, de akár felismerhetővé lehetne tenni az elfeledett dagerrotípiát.
A megmenthető dagerrotípiák felbukkanásának esélye egyre kisebb, ráadásul egy-egy restauráció komoly szakértelmet és időt igényel. Emiatt történhet meg az, hogy a még gyűjtői kézben lévő vagy elfeledetten tárolt dagerrotípiák hamarosan menthetetlenek lesznek.

A témában javasolt:
Szilágyi Gábor: Daguerre - Gondolat, 1987.
Péntek Orsolya: A magyar fotó 1840-1989 - Látóhatár, 2018.

UPDATE: a játék nyertese: Pongratz Adam.
A nyertessel Facebook üzenetben veszem fel a kapcsolatot.

Szeretném megköszönni az elmúlt hónapok támogatását és a blog iránti érdeklődést. Emiatt úgy gondoltam, egy kis nyereményjátékra hívom a blog olvasóit, valamint a Facebook-os oldalam követőit.

A nyeremény tárgya: 2db spirálfüzet, melynek elő- és hátlapján is az én fotóim kaptak helyet. Teljesen egyedi - jelenleg - más forrásból nem megszerezhető füzetekről van szó.

A nyereményjáték időtartama: a játék 2019. augusztus 31-én ér véget, sorsolással.

Hogyan vehetsz részt a játékban? 
Írd meg a Facebook-oldalam bejegyzése alatt (a link alatt elérhető a bejegyzés) melyik a kedvenc cikked a Fotós sztorik blogról.
A füzeteket a kommentelők között sorsolom ki, 2019. szeptember 1-én, a nyertes nevét a blogban és a Facebook-oldalon teszem közzé.

Hívd meg ismerőseidet is a játékba! Sok sikert kívánok mindenkinek!

A korábban fényt eresztő Fedet javítás után Ilford Pan 100-zal teszteltem. A képeken ismét szükséges volt az utómunka: kontrasztot állítottam, több helyen pedig a csúcsfényekből is visszavettem. A porok, karcok, szöszök eltávolítása után számomra tetszetős képek köszöntek vissza. A bejegyzésben megmutatom a kedvenc képeimet a filmről.

A fényképész szakma hazai büszkesége volt a váci Forte gyár, ahol filmeket, fotópapírokat és vegyszereket is gyártottak. A cég elődje 1922-ben nyitotta meg kapuit, a végnapjait 2007-ben élte meg a vállalat. A bejegyzésben összegyűjtöttem 7 régi plakátot, amelyek régi újságokban reklámozták a Forte céget.

A hónapban futótűzként terjedő FaceApp alkalmazás a korábban tárgyalt arcfilterek egyfajta okosabb változata. Az arcfilterek (kutyafej, macskaarc, virtuális smink, stb.) pontosan képesek felismerni egy emberi arc körvonalait, és meghatározó részeit (szem, orr, száj, fül) rosszabb fényviszonyok mellett is. A FaceApp megteszi ugyanezt, ezen kívül látványos változtatásokra is képes, megfiatalíthatjuk vagy öregíthetjük magunkat vagy éppen bárkit, akiről rendelkezünk fotóval.

Noha ez egy jó móka - magam is kipróbáltam -, a technológia nem játékra lett kitalálva. 25 évvel ezelőtt a rendőrség egyszerűbb - nem AI-alapú - szoftvereket használt. A fantomképeket különböző elemek kombinálásával tudták tökéletessé tenni, viszont az eredmény vázlatrajz szintű volt. Később, a kétezres évek elején több gyermekrablási és eltűnési ügy került nyilvánosságra. A rendőrség ekkor más grafikai programokat vetett be annak érdekében, hogy rájöjjenek arra, hogy az évekkel ezelőtt eltűnt kislány hogyan is nézhet ki évekkel később. Az arcszűrők és a FaceApp segítségével, a mesterséges intelligencia (AI) egy szelete az egyszerű felhasználók birtokába került.

A színeknek fontos szerepe van az ember életében. Míg az állatok sokszor teljesen másként látnak, mint az emberek - esetenként teljesen színvakok -, az ember a színeket nem tudná figyelmen kívül hagyni. Ismert tévhit, hogy a bikaviadalokon piros anyagot kell a bika előtt lengetni, mert az élénk színe vadítja be az állatot. Későbbi kutatások kimutatták, hogy a bikát kevéssé érdekli az anyag színe (mivel színvak), sokkal inkább a póz és az anyag mozgatása hergeli fel.
Az ember már az ősidők óta a színeknek köszönhetően volt képes túlélni. Az akkor élt ember, a számára értelmezhető kategóriákat hozott létre, amelyeket színekkel kapcsolt össze. A rossz, mérgező gyümölcs színe lehetett sárga, fekete, míg az ehető eledelek más, pl. élénk piros színben pompáztak. A színek a túlélést segítették, de a tájékozódást is. Nappal kék eget láttak, a narancssárga nap az este hírnöke, vihar esetén az égbolt sötét színben pompázik. Bár, ma már nekünk teljesen egyértelmű, hogy a színekből következtetni tudunk természeti jelenségekre, az idők során további társadalmi, szociális, pszichológiai jelenségeket is felismertünk bennük.

6 ok, amiért érdemes - manapság is - analóg fényképezőgépet használni.

1. Megtanít koncentrálni a részletekre

A telefonok és digitális gépek világában nem egyedi eset, ha valaki egy könnyed délutáni szelfizés keretében akár több tucat fotót is készít magáról. Ennek egyik oka, hogy a kép célja feltehetőleg egy social media platformon való megjelenés, ahol elvárássá nőtte ki magát a tökéletes külső.
Ha analóg géppel fotózunk, nincs több tucatnyi lehetőségünk arra, hogy magunkat fotózzuk. Egyrészt nem tudjuk visszanézni rögtön, hogyan is sikerült a képünk, másrészt lehet hamarabb kellene tekercset cserélni, mielőtt végeznénk. Mobillal fotózni gazdaságos, mert szinte végtelen kép készíthető újabb anyagi ráfordítás nélkül, filmek esetében a nyersanyag és az előhívások költsége határt szab a meggondolatlan kattintatásoknak.
Ha valaki egy analóg géppel megy el egy kirándulásra, pontosan tudja, mennyi képe van hátra, így csak a legfontosabb eseményeket, látnivalókat fogja fotózni. Amikor megismerjük a filmes gépek működését, tudjuk, hogy napok vagy akár hetek múlva látjuk viszont a fotóinkat, így nem pazaroljuk a filmet olyan képkockákra, amelyek lényegtelenek lesznek hetek múlva, vagy célszerűbb azt inkább telefonnal vagy más okos eszközzel elkövetni.