A filmet és fényképezést kedvelő emberként én is megkapom a személyre szabott internetes hirdetéséseket, amelyeken keresztül gyakran hirdetnek fotós tanfolyamokat, vagy filmes képzéseket. Az egyik ilyen képzés azt ígéri, hogy filmfotósok lehetünk, azonban ennek a szakmának egy másik neve terjedt el a magyar nyelvben. Egyáltalán ki a film fotósa és milyen célt szolgál a munkája?
A félreértés az operatőri szakma megnevezésével kezdődött, amelyet a klasszikus magyar szinkronok narrációja is elősegített. A Director of Photography - azaz a fényképezés rendezője valójában a filmalkotás operatőre. Ő felelős a produkció képi világának megteremtéséért, aki szorosan együttműködik az alkotás rendezőjével. Az ő feladata az, hogy [a rendezővel együtt] eldöntse milyen technikát alkalmazzanak (pl. korábban digitálisat vagy analógot, milyen legyen a nyersanyag típusa), az egyes jeleneteket milyen módon forgassák le, ezekhez milyen optikákat használjanak, valamint mi legyen benne a képkivágatban és mi ne. A magyar szinkronban a titulust a Fényképezte megnevezéssel szokták beharangozni, ami egy laikus számára nem feltétlenül jelenti azt, hogy a film operatőréről van szó.
Egy film felvételeinek egy része a film sajtóanyagába kerül (press kit), amelyet a forgalmazó elérhetővé tesz a médiában dolgozók számára. A képek ezentúl felhasználhatóvá válnak a cikk, kritika illusztrálásához. A képen a Halálos kitérő (2003) mozifilm válogatott képei láthatóak. A képekhez társítják az alkotó nevét, de azok a film és a stúdió tulajdonában vannak.
A Still photographer (állókép fotós) a magyar nyelvben a standfotós megnevezést kapta. Ez a személy rendszerint minden filmprodukció elengedhetetlen munkatársa, de munkája nem összekeverendő az operatőri tevékenységgel. Feladata, hogy minden jelenetről és beállításról fényképet készítsen a rendező utasításának megfelelően. Míg az operatőr a mozgóképért felelős, magáért az alkotás lényegi részéért, a standfotós állóképeket rögzít. A képek nagy része az operatőr szemszöge felől készül, ritkább esetekben más szemszögből. A felvételek készülhetnek a próbák alatt, az éles felvételek során, de akár a jelenetek leforgatása után is. Utóbbi esetben olykor a fotós kérheti a jelenet szereplőit, hogy vegyék fel a jelenetben játszott pózt. Az elkészült képek többnyire egy napi címkével ellátva rendszerezésre kerülnek. A legtöbb színésszel szerződést kötnek arra vonatkozóan, hogy a filmhez kapcsolódó felvételeket a későbbiekben felhasználják: a képek marketing célra készülnek, megjelenhetnek a sajtóban a film illusztrációjaként, a film poszterén, a házimozis forgalmazás borítóján, stb. Egy amerikai produkció esetén a színészek szerződésben rögzítik, hogy átnézik az egyes felvételeket, amelyeket a still photographer és a rendező már előre kiválogatott, és ezekre a felvételekre rábólintanak, vagy elutasíthatják őket.
A fotósoknak nagyon csendben kell dolgozniuk, hogy ne zavarják a zár kattanásával a jelenet rögzítését. A fentiekből következik, hogy miután minden egyes forgatási napról, sőt beállításról szükséges felvétel, a standfotós a film forgatásának állandó munkatársa. Ugyanez a fotós készítheti el azokat a felvételeket is, amelyek szükségesek a film forgatási vagy utómunka-fázisához: legyen szó egy-egy karakter filmbéli beléptetőkártyáján szereplő fotóról, vagy a filmben végül csak egy villanás erejéig feltűnő családi képről.
Cleopatra (1917) és London After Midnight (1927)
Mint fentebb áttekintettük, a standfotós marketing és dokumentálási célokra készít felvételeket. A némafilm korszakában is voltak filmfotósok, és milyen szerencse, hogy tényleg voltak. Néhány alkotás ugyanis egészen egyszerűen az évtizedek alatt megsemmisült. Egy-egy film esetében a dokumentumok segítik a rekonstrukciót. Ha megvan a film forgatókönyve, diszpója, akkor az eseménysort könnyebb feleveníteni.
Az 1917-es Cleopatra némafilmből mindössze néhány másodpercnyi anyag maradt fenn. Ebben az esetben egy lelkes filmtörténész a film standfotóit gyűjtötte össze, és a korabeli tudósítások, produkciós szövegek alapján újraalkotta az eseménysort.
Az 1927-es London After Midnight című film egészen pontosan 1965-ben semmisült meg, egy tűzeset keretén belül. 2002-ben a Turner Classis Movies rekonstruálni kezdte a filmet. Az összes elérhető fényképes dokumentáció és a forgatókönyv segítségével létrehozták újra a filmet, amely a sok fennmarad fényképnek köszönhetően újra egy értelmezhető egésszé vált. A képek alapján világossá vált, milyen fénybeállításokat használtak a film forgatása során, milyen ruhák és sminkek voltak a szereplőkön. Ezen kívül egy bemutatható állapotú filmet hoztak létre, hogy az érdeklődők képesek legyen megismerni azt, mit is láthatott a korabeli néző 1927-ben.
Annak ellenére, hogy filmtörténeti jelentősége is van a filmek dokumentálásának, a filmfotósok valójában "egyszerű" fényképészek, akik kicsit koncentráltabban végzik a tevékenységüket. Úgy, mint például a kisállat fotósok, vagy a portréfotósok. Egy standfotósnak nem árt egyébként enyhe marketinges szemlélettel is rendelkeznie, jó, ha látja, hogy melyik kép alkalmas arra, hogy a mozikban és a műsorújságokban megjelenjen.
