Korábban megkerülhetetlen dolog volt számomra az Instagram - gondoltam magamról. Nem éreztem magam függőnek. Noha amikor megjelent az alkalmazásban az a funkció, amivel meg lehet nézni, mennyi időt is töltünk naponta Instázással, elgondolkodtam. Nem lepődtem meg, hiszen köztudott, hogy úgy alakítják ki platformot, hogy mindig találjunk valami számunkra tetsző bejegyzést.
Mégis miért tettem le az Instát és mi történt az elmúlt egy hónapban?
Az elmúlt hónapban valószínűleg állatos fotókat posztoltam volna. Csacsi a levelek mögül.
A követőim elkezdtek leiratkozni, mert...
sosem lájkoltam a képeiket. De miért nem? Hiszen azokat az embereket követtem, akikre kíváncsi vagyok. Egyszerűen azért, mert az Instagram nem mutatja meg minden követett felhasználónak a bejegyzéseit. Meglepődtem, mert szuper képeket posztoltak az új kikövetőim és tudtam: ha láttam volna ezeket a bejegyzéseket, akkor kedveltem is volna azokat. De még csak nem is voltak ismerősek ezek a bejegyzések.
Anyagi ráfordítás nélkül nem megy...
Mennyire bosszantó az, hogy a gondosan megtervezett, időzített bejegyzéseket a követőink kb. 7%-a kedveli? Hol van a maradék felhasználó? Ráadásul szinte mindegyik posztnál ez a helyzet. Azért, mert kell az anyagi ráfordítás. Az online térben ma már mindenért kell fizetnünk, noha ez tíz-húsz éve még nem így volt. Fizess elő, hogy zenét hallgass (pedig van otthon cd lemezed, rádiód), fizess elő tévére (pedig otthon van a tucatnyi tévécsomagos előfizetés). Fizess a tárhelyért (noha vannak fizikai tárolóink), fizess a kedvelésért (csak mert különben gagyinak tűnsz).
Az utóbbi hónapokban amatőr wannabe fotósok képeit láttam viszont a hirdetés szekcióban. Nem kedveltem a fotókat, mert nem az ízlésemnek valóak voltak. Technikailag is bele lehetett volna kötni ezekbe a felvételekbe, de szimplán nem voltam rájuk kíváncsi. Mégis a lájkok száma megakasztott: egy-egy képre 400-1200+ kedvelés érkezett. Csak mert valaki elköltött ötezer forintot.
Sokkal jobb lenne, ha egy havi egy dolláros előfizetéssel jutna bevételhez az Instagram, és nem azzal, hogy átver mindenkit: azt, aki fizet - akinek azt az érzetet adják el, hogy jó, amit csinál. És mindenki más is átverés áldozata: valamiről azt hiszed, hogy jó, népszerű, csak mert a számok ezt mutatják.
Hogy éreztem magam az elmúlt hónapban?
Köszönöm, jól. Nem hiányzott túlzottan a platform, olvastam helyette, és más teendőimnek is időt szenteltem. Persze bevallom: lehet, hogy egy kicsit több időt töltöttem el a Facebookon és a Youtube-on, de semmiképpen sem annyit, mintha azt Instagramozással töltöttem volna. Elgondolkodtam azon továbbá, hogy ha már az Instagram csak a pénzes felhasználóknak [magánprofilról van szó és nem üzletiről] kedvez, melyik az a platform, ahol tényleg a képekre kíváncsiak az emberek és nem a lájkok számára?
Ti tudtok ilyet?
