Multiexpozíció: egy darab képet készítünk (single frame) oly módon, hogy ugyanarra a képkockára többször exponálunk. Az expozíciós értékek lehetnek azonosok vagy teljesen eltérőek is.
Mint ahogy a fogalom ismertetéséből kiderül, a multiexpozíció már a fotózás és a filmezés kezdetén megjelent. A felhasználói piacon egy időben ez egy "hibaként" volt ismert, amelyet ki kellett küszöbölni. A hiba oka az volt, hogy a filmtekercs nem továbbítódott megfelelően, és a két külön témájú képkocka teljesen vagy részlegesen egymásra csúszott. Természetesen a fényképezőgépek gyártói felismerték a "hibát", így a legtöbb gépnél beépítették azt a funkciót, hogy kétszer nem lehet elsütni az exponálógombot egymás után, ezzel figyelmeztetve a felhasználót, továbbítani (tekerni) kell a filmet.
A művészek, kísérletezni, vágyók, filmkészítők azonban plusz lehetőséget láttak meg a multiexpozíciós eljárásban. Bizonyos fényképezőgépeknél ezért kifejezetten funkcióként jelent meg a dupla expozíció lehetősége. Ma a multiexpozíciót a digitális gépek nagy része, vagy akár a kedvelt analóg Instax gépek egyes típusai is ismerik.
TIPP: A multiexpozíció a
kár digitális gépen belül - a menüből - is elvégezhető, vagy olyan képszerkesztő programban (Photoshop vagy Gimp), ahol rétegeket tudunk kezelni.
Utóbbi módszer esetén töltsük be azt két vagy több fotót, amelyeket egymásra szeretnénk "másolni". Változtassuk meg a felső kép rétegének átlátszóságát (opacity), hogy az alatta lévő kép is láthatóvá váljon, vagy válasszunk egy keverési opciót (pl. Screen - lásd a képen). Ezután a zavaró elemeket akár radírral vagy más eszközzel, kijelöléssel könnyedén eltüntethetjük.
A multiexpozícióra nehéz lenne hibaként tekinteni, számos plakát, film, kísérleti művész munkája bizonyítja a létjogosultságát, a népszerűsége régen és ma is töretlen. Egy régi példáért pedig érdemes megnézni az Ember a felvevőgéppel c. 1929-es filmet.
