Fotós sztorik

Fotós sztorik

Az én történetem - a fotózásom kezdetei

2019. április 14. - Nagy Sándor Zsolt

Minden fényképnek van egy története.

Minden fénykép egy történetet mesél el.

Nemrégiben olvastam egy tanulmányt, amely a turizmussal foglalkozott. A konklúziója a következő: amikor az emberek új helyeken jártak, szerettek volna egy kézzel fogható emléket is a hazavinni a nyaralásukról. Ezért az utazás és a fényképezés vágya összefonódott. Mindennek már lassan kétszáz éve, de ha belegondolunk, a turisták szinte száz százaléka ma is ugyanúgy készít fotókat a kirándulásaikon. Ma már legtöbbször a képek nem kerülnek kézzel foghatóan az emberek kezébe -  de kompenzálható ez a készíthető képek mennyiségével.
Úgy gondolom, még ha a fotózás iránt igény erőteljesebbé válása összekapcsolható magával a turizmus megjelenésével, az új élmények megőrzésével, számos más irány is kibontakozott. Az emberek szerettek volna saját magukról, majd a családjukról is képeket készíteni, azokat megőrizni. A mi családunkban még most is találhatóak olyan felvételek, amelyek a 1800-as évek végén készültek. Jóformán azt sem tudjuk már beazonosítani kik szerepelnek a képeken. A fentiekből jogosan következtethetünk arra, hogy a húzóágazat a fényképezés hajnalán a portré és a tájkép műfaj volt.

Az én utam kezdete a fényképezéssel leginkább a tájkép kategóriába sorolható. Én pont abban az időszakban voltam gyerek, amikor történt az analóg-digitális átállás. Az első pár éves koromból képek százai maradtak fenn. Aztán megjelentek a digitális gépek, amelyek még drágák és nem túl "okosak" voltak, viszont emiatt a filmre fotózás ára sem ment le, sőt. Az igazi áttörés természetesen a mobiltelefonba épített fényképezők jelentették - legalábbis számomra. Elkezdtem fotózni a kutyámat, a macskámat, az épületeket, az erdőt. Szinte mindent. Aztán jött a kompakt fényképezőgép, karácsonyi ajándék formájában. Nem volt profi gép közel sem (a mai napig működik!), s még ha már több mint tíz éve is, ez indított el igazán azon az úton, hogy próbálkozzak.
Mert bizony próbálkozni kell. Nagyon sok szép dolgot láttam, le akartam fotózni. De nem lettek olyan jók. Sokan ilyenkor azt mondják, nem nekik való a fotózás, vagy egyszerűen nincs türelmük a különböző beállításokkal vesződni. De mint bármi más - ez is a gyakorláson múlik.

Szép lassan, először barátokat, majd különböző blogokra tájképeket fotóztam. Később néhány kisebb rendezvényt, túrát, esküvőt örökítettem meg. Azután pedig igyekeztem minél komolyabban foglalkozni az egésszel - ebben sokat segített az egyetem, ahol az egyik tantárgy csak az analóg fotózásról, filmelőhívásról szólt.

Ezzel a bloggal szeretném megmutatni mi az, ami az elmúlt időszakban és jelenleg is a fejemben jár a fotózás terén. Remélem sokaknak tudok ötleteket adni, valamint szívesen böngészitek majd a képeimet.
Várom a visszajelzéseket, kérdéseket, javaslatokat. :)

További elérhetőségek:
Facebook - https://www.facebook.com/zsoltsnagyphotos/
Instagram - https://www.instagram.com/zsoltsnagy/
Behance - https://www.behance.net/nagysandorzsolt 

A bejegyzés trackback címe:

https://fotossztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr8514752923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása