A különböző közösségi oldalakon a városi és természeti tájképek, turistafotók, valamint a portrék/szelfik állnak a középpontban. A két évvel ezelőtt készült magyar Instagram kutatás kimondja, hogy mindkét nemre vonatkozóan a városi, természeti tájképek állnak a legelőkelőbb helyen, ezután az érdekes pillanatok felvételeit keresik a felhasználók, majd a barátokról, családról készült képeket. Ázsiára, Szingapúrra vonatkozóan kutatás igazolja, hogy az Instagram platformon a feltöltött fotók 20-30%-án jelenik meg arc.
Tehát a portré, a szelfi továbbra is töretlen - de mit árul el rólunk egy ártalmatlannak tűnő felvétel?

Mit mutat meg egy szelfi magunkból?

Egy szelfin kifejezetten fontos az előtér, és a háttér is. Mivel a karunk mérete - a szelfibot ellenére is - véges, nem tudunk kézből kitartott egészalakos fotókat készíteni, így a kép fő témája mindenképpen az arc, illetve a felsőtest lesz. Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen információk olvashatóak le a képről. Az influenszerek tudatosan helyezik a márkákat a képen, legyen az egy ital, egy póló vagy cipőmárka. Sokszor észre sem vehető, hogy a középpontba helyezett levi's logó vajon a reklám része, vagy a posztoló önálló stílusát mutatja be. 
Egy szelfi egyértelműen bemutatja, hogy a kép tulajdonosa milyen anyagi háttérrel rendelkezik: szép, világos házban készít magáról fotót, vagy esetleg folyamatosan csak nyaralások, utazások közepette posztol? Sokan úgy próbálják meg elfedni hiányosságaikat, szétszórtságukat, vagy éppen az omló vakolatot, hogy elmossák vagy pixelezik a hátteret. Nem elegáns megoldás, viszont egyértelműen árulkodik arról, hogy valamilyen oda nem illő elemet próbálunk elfedni, eltitkolni ezzel a módszerrel. Az okostelefon vált az egyik legkomolyabb státuszszimbólummá napjainkban, így egy bizonyos réteg továbbra is alkalmazza a tükörszelfiet, amellyel egyértelműen megmutatható, mivel is rendelkezünk. 

Miért torz a szelfi - akár minden esetben?

Bár valószínűleg kevesen lepődnek meg a következő kijelentésen, de bizony tény, hogy a fényképek torzítanak. Az okostelefonba épített kamerák minősége évről-évre lenyűgöző módon javul, ugyanakkor egy átlagos készülék megmarad a 8-12 megapixelt biztosító felvételeknél. Különösen az előlapi kamerára igaz, hogy kevesebb beállítási lehetőségünk van: egy nagylátószögű képet látunk viszont magunkról, ami hosszúkásabb, sok esetben vékonyabb testet kölcsönöz a kép készítőjének. A nagylátószögű és telefotók is "torzítanak" - de ezek az optikai tulajdonságoknak tudhatóak be. Egy 135mm-es objektívet használva a portréalany arca teltebb lesz, a tér összepréselődik. Egy nagylátószögű objektív esetén vékonyabbnak tűnhetünk és sokkal több tér fér bele a képbe, mint egy telefotó esetében, a háttér is sokkal élesebben kivehető. Az előlapi/szelfikamerák tehát nagylátószögű lencsét használnak, amelyek közel sem reálisan (a torzítás csökkentéséhez egy cserélhető objektíves rendszer esetében egy normál objektív használata ajánlott) mutatják be a fénykép alanyát. A különböző megvilágítási módszerek (lásd illusztráció) is segítenek abban, hogy egyenletesebb, fiatalosabb kinézetet kapjunk. A szoftver is rásegít a tökéletesség érzetéhez: az arcszépítő funkció lágyan mossa el az arc bőrhibáit. Különleges effektusok révén arcpír, teljes smink, kiegészítő, vagy más torzítás is alkalmazható a képeken. A különböző filterekről és a ló másik oldaláról egy egy évvel korábbi posztban már írtam.

Mire utal a túl gyakori posztolás?

A rendszeres szelfikészítés, a posztolásra, visszajelzésre való állandó igény egy pszichiátriai betegség. Sokan úgy érzik, hogy kompenzálniuk kell valamit, vagy önbizalomhiánytól szenvednek - ezért döntenek a posztolás mellett. Az állandóan megjelenő kényszer függőséget okoz. Kijelenthető továbbá, hogy a kifejezetten sok posztolás önmagunkról nárcisztikus személyiségre utal.

Mi az, amit tehát mindenképpen hasznosíthatunk a leírtakból? Mindig készíthetünk olyan felvételeket, amelyeken tökéletesen nézünk ki - játszva a sminkkel, derítéssel, filterekkel, háttérrel. Ha egy számunkra ismeretlen ember találkozik a fotóinkkal a világhálón, akkor a való életben is azt kapja vissza, amit a képeken lát? Ez a kérdés maradjon a szemünk előtt.