Azt gondolom, manapság egyre nagyobb teret kapnak a a közbeszédben a különböző problémák, zavarok. Ma már sok mindenről nem tabu beszélni, különösen azokról a problémákról nem, amelyek kialakulásában a médiának is nagy szerepe van.
Kétségtelen, hogy sokan egyszerűen elvesztik realitásérzéküket, és úgy érzik, hogy filterek nélkül már nem is nézhetnek ki jól. Gyakran az esetleges testi hibákat, anyajegyeket, pigmenthiányokat próbálják elfedni különböző effektusokkal. A plasztikai műtétek nagyobb része ma már a szelfiknek köszönhetően történnek meg. A Snapchat-diszmorfiában szenvedő páciensek a már feltúrbózott képekkel állítanak oda a műtőbe: "így szeretnék kinézni!."

A nők testképzavaráról számos szakirodalom lelhető fel: az egyre vékonyabb modellek, kifutómodellek, az amerikai szépségideál, a reklámok szereplői formálták az elmúlt évszázadban az ízlést, a trendeket és elvárásokat. Míg a múlt század végén az erős, természetes vonalakat gyakran eltűntető címlapretusálások ellen emelték fel hangjukat az emberek, ma már inkább a különböző filterek okozzák a problémákat. A nagy brandek társadalmi üzenetei ma már igyekeznek azt közvetítetni, hogy "szeresd magad", "fogadd el magad", te is szép vagy"; ugyanakkor az online térben hasító "módosítsd magad", "tűnj ki a tömegből" trendek mellett ezek egyszerűen nem tűnnek elégnek.
Mi a helyzet a fiúkkal, férfiakkal? Ők milyen problémákkal küzdenek? Ők is a filterek megszállottjai? 

Korábban megkerülhetetlen dolog volt számomra az Instagram - gondoltam magamról. Nem éreztem magam függőnek. Noha amikor megjelent az alkalmazásban az a funkció, amivel meg lehet nézni, mennyi időt is töltünk naponta Instázással, elgondolkodtam. Nem lepődtem meg, hiszen köztudott, hogy úgy alakítják ki platformot, hogy mindig találjunk valami számunkra tetsző bejegyzést. 
Mégis miért tettem le az Instát és mi történt az elmúlt egy hónapban?

A legutóbbi cikkben az Instagram legproblémásabb hiányosságait és funkcióit gyűjtöttem össze. Némi keresgélés azonban ráébresztett arra, hogy a privátnak hitt tartalmaink egy részét bárki láthatja anélkül, hogy mi tudnánk róla.

Az Instagram, csakúgy mint más közösségi oldalak csakhamar beférkőztek az életünkbe. Egy évtizede még azt sem tudtuk mi az, ma meg már (még) napi jelleggel görgetjük a képeket. Bár valamennyien kedveljük a social media felületeket, és próbáljuk kihasználnak annak lehetőségeit, gyakorló fotósként, fotóművészként ez a platform nem ad annyit, amennyit szeretnénk.

A különböző közösségi oldalakon a városi és természeti tájképek, turistafotók, valamint a portrék/szelfik állnak a középpontban. A két évvel ezelőtt készült magyar Instagram kutatás kimondja, hogy mindkét nemre vonatkozóan a városi, természeti tájképek állnak a legelőkelőbb helyen, ezután az érdekes pillanatok felvételeit keresik a felhasználók, majd a barátokról, családról készült képeket. Ázsiára, Szingapúrra vonatkozóan kutatás igazolja, hogy az Instagram platformon a feltöltött fotók 20-30%-án jelenik meg arc.
Tehát a portré, a szelfi továbbra is töretlen - de mit árul el rólunk egy ártalmatlannak tűnő felvétel?

Az esős június nem esős pillanatai.

A koronavírus, a kijárási korlátozás, tilalom az élet minden területére nagy hatással volt. Az emberek új elfoglaltságokat találtak maguknak, sokan otthonról dolgoztak, vannak, akiknek teljesen új hivatást kellett találni, mert a saját szakterületük szinte megszűnt létezni. A fotózásban a következő dolgok történtek, legalábbis amire én felfigyeltem:

- sok esküvőt, rendezvényt lemondtak, a hivatásos fotográfusok jelentősen kevesebb munkával számolhattak,
- számos fotózást le kellett mondani a rendezvényeken felül is, vagy azok megtartása a helyszínek miatt ellehetetlenült,
- népszerűvé vált az üres város mint téma,
- a kiesett portréfotózásokat virtuális fotósorozatokkal igyekezték pótolni.

Bár itthon nem sok jelét láttam az internetes kattintgatásnak, nemzetközi téren tele van vele a Youtube, valamint az Instagram. A virtuális vagy távfotózás bizony nem új dolog, amióta van webkamera, számos kísérlet irányult már ezen műfaj elismertetésére.

Múlt hónapban jelentkeztem egy cikkel, amelyben írtam a kis felbontású képek nagyítási lehetőségeiről. A bemutatott ingyenes szoftverek meglehetősen kezdetlegesnek bizonyultak. A régi, fekete-fehér, szépia árnyalatú és megfakult képeinket azonban sokkal jobb eredménnyel színezhetjük ki - továbbra is ingyenesen. Lássunk két internetes alkalmazást, amelyek ebben a feladatban segíthetnek nekünk.

A debreceni toronyház Hajdú-Bihar megye legmagasabb épülete. Az építmény Magyarországon is példásnak számít: 22 emeletével és 75 méteres magasságával fogadja a debreceni vasútállomáson áthaladókat. Az 1967-es tudósítások két éves határidőt számoltak az épület elkészülésére. A toronyház tehát a hetvenes évek eleje óta áll a belvárosban, mellyel a városkép egyik meghatározó elemévé vált. Közvetlen szomszédságában állnak üzletek, és a Debrecen Televízió épülete is.